Airfix BAe SEA HARRIER FRS.1 sugárhajtású repülőgép makett, 1:72 méretarány, készlet, 112 darab

A BAe Harrier egy brit, együléses V/STOL (függőleges felszállás és leszállás/rövid kifutópálya) típusú vadász-, támadó- és felderítő repülőgép, amely duralumíniumból készült félmonokok szerkezettel rendelkezik. A Harrier repülőgép fejlesztésének kezdetei 1957-re nyúlnak vissza, amikor Lord Sydney Camm a Hawker Aircraft-tól és Dr. Stanley Hooker a Bristol Siddeley Engines-től megkezdték egy olyan taktikai repülőgép tervezését, amely a Bristol gyárak legújabb turbóventilátoros hajtóművét használná, amelyet akkoriban BS.53 néven ismertek. Ezt kifejezetten úgy alakították át, hogy lehetővé tegye a tolóerő vektorának irányítását, biztosítva ezzel a merevszárnyú repülőgép függőleges felszállását. A hajtómű kipufogógázai négy, lépcsőzetesen elrendezett fúvókába irányultak, amelyek közül kettő a törzs elülső, kettő pedig a hátsó részén helyezkedett el. A fúvókák forgásszöge meghaladta a 90 fokot, lehetővé téve a kipufogógázok irányítását közvetlenül hátra normál repülés közben, függőlegesen lefelé felszálláskor és leszálláskor, illetve bármilyen szögben az átmeneti fázisban. A hajtómű körül Camm egy kompakt, hagyományos, felső szárnyú fém vázat tervezett. A törzs elülső részén egy pilótafülke helyezkedett el, amelyet két, félkör keresztmetszetű, rögzített légbeömlő nyílás vett körül, amelyek a hajtóművet szolgálták. A futómű, amely kétkerekű főfutóművekből és egykerekű segédfutóművekből áll, tandem elrendezésben helyezkedik el a törzs központi tengelyén. A hat prototípus közül az első 1960. október 21-én hajtotta végre a szűzrepülést. Kevesebb mint egy év alatt sikerült teljes mértékben megvalósítani az átmenetet a függőleges emelkedésből a vízszintes repülésbe, majd vissza a lebegő repülésbe. 1965 februárjában a brit kormány hat tesztgépet rendelt. Ezek voltak az első példányok, amelyek a Harrier nevet kapták. Nagy-Britannia mellett a Harrier repülőgép standard változatának egyetlen felhasználója a spanyol haditengerészet, ahol a repülőgépeket Matador néven ismerik. A mai napig körülbelül egy tucat változatát gyártották a Harrier repülőgépnek. Időrendi sorrendben az első a Harrier GR.1 volt (egy 1969-ben szolgálatba állított támadó repülőgép). Ezt követően gyorsan elkészült a T.3 változat, a Harrier GR.1 kétüléses kiképző változata. A következő változat a Harrier GR.3, a repülőgép legkorszerűbb támadó változata, amely Pegasus 11 Mk 103 hajtóművekkel van felszerelve. 1978-tól kezdve gyártották a Sea Harrier változatot is; az FRS.MK.1 modell a Falkland-szigeteki háború (1982) során vadászbombázóként tűnt ki. A konfliktus során szerzett tapasztalatok alapján létrehozták az FA.2 változatot, amely fejlettebb repüléstechnikai berendezésekkel – többek között a nagy teljesítményű Blue Vixen radarral – rendelkezik, és nagyobb hasznos terhelést, valamint szélesebb körű fegyverzetet képes szállítani.

Műszaki adatok (GR.3 változat):
Hossz: 14,37 m
Szárnyfesztávolság: 7,6 m
ÎMagasság: 3,42 m
Maximális sebesség: 1185 km/h
Maximális emelkedési sebesség: 254 m/s
Harci hatótávolság: 420 km
Fegyverzet: rögzített – nincs felszerelve
; függesztett – legfeljebb 3176 kg hasznos teher

Termékinformációk
A Sea Harrier repülőgép ezen változata elsősorban a dél-atlanti 1982-es konfliktusban elért sikereiről ismert, ahol az argentin erők elleni légi harcokban egyetlen veszteséget sem szenvedett. A repülőgépek a küldetésben részt vevő mindkét repülőgép-hordozóról – a HMS Invincible-ről és a HMS Hermes-ről – működtek. A BAE SYSTEMS a BAE Systems plc.

bejegyzett védjegye. Műszaki adatok